Szarul vagyok! Tegnap is szarul voltam ma is. Ma is azon gondolkozom, hogy elinduljak dolgozni vagy inkább meghalnék.

Tényleg minek az élet? Tiszta szenvedés, semmi örömöm nincs benne. Dolgozok, pénzt keresek, kifizetem a számláim, zabálok, kiszarom, kiverem, veszek néha ezt-azt és jónapot. Ennek mi a retek szar értelme? Utálom az egészet, kajak nincs kedvem élni! Minek?

Ideális párkapcsolat? Jesszus! Olyan messze vagyok ettől mint tőlem a hold.

Tegnap munkába indulás előtt az ajtóban rámjött a sírás. Erős irányíthatatlan érzés, ez tartott pár percig, aztán összeszedtem magam és irány az ügyfelek. Persze már délután volt és eszembe is jutott, hogy sokszor késve megyek ügyfelekhez és persze kamuzom, hogy elcsúsztam mert az előző ügyfelek...ahha, de hát mit mondjak? Örüjjé neki hogy ideértem, mert otthon bőgtem, meg élni sem akarok vagy mi?

Tegnap azon gondolkoztam megint, hogy szívni kellene. Éjjel azt álmodtam, hogy valami szabadtéri rendezvényen vagyok Zs haverommal, aztán beállunk együtt és ő átváltozik egy űrlénnyé. Poén volt. Aztán nap közben felhívott, teljesen véletlen. Mondtam neki az álmom és nevetett, mert ő is úgy érzi, hogy nem evilági. Teljesen kész van ő is. Beszéltük, hogy cuccozni kellene, de sajnos az sem visz előre, így ő is én is inkább szenvedünk.

Tegnap este mikor vettem cigit, előttem két fiatal csaj volt a sorban és úgy illatoztak, mint a parfüméria, de persze jó csajok voltak, basznivalóak. Átgondoltam, hogy milyen lenne ha őket megbaszhatnám és annyira "boldog" voltam, hogy még a gondolata sem tetszett, ergó már az se dobna fel, legalábbis ilyen állapotban.

Pozitív volt, hogy rájöttem tegnap, hogy egyfajta régi énem próbálja megoldani a jelen problémáit. Mikor kb 17 évesen bedobtam az első ekim az volt a megoldás. Szerelmi bánatom volt és egyből megszűnt és rohadt jól lettem. Onnantól teljesen ez lett az életem. Drog drog drog, mert attól jól vagyok. De most nem ez van és még mindig jön, hogy drog. Rájöttem, hogy ez egy téves megoldás és most már más a helyzet, nem drogozok, új megoldásokat kell találnom a problémáimra a rossz kedvemre. Huh ez elég enyhe kifejezés volt,  rossz hehe rossz! Gecire szar, talán ez megfelelőbb, vagy inkább halál közeli vagy a faszom se tudja. Szar és kész.

Szóval elkezdtem sorra venni, hogy mi az ami boldoggá teszt. Boldoggá tesz az, hogy nem drogozok, hogy olyan munkát csinálok, amit szeretek, hogy feldob a hobbim, a fülhallgatók gyűjtése, hallatása a videó játékok a PS4-em a VR-om a Nintendo-im az edzés a sütés-főzés a jó kaják ha tudok beszélgetni egy-egy haverral. Kb ennyi. Persze ott a "hiánycikk" az ideális pár. Na ez bazzeg ez gecire elérhetetlen.

Szóval egy kicsit ez feldobott, hogy átnéztem mi jó van az életemben. 

Aztán ennyi. Este 7 körül végeztem a munkáimmal a Duna Plázánál és rámjött megint a sírás. Bementem a wc-re, hogy ne lásson senki és keresni akartam egy szabad ajtós "siratófalat", de egy csöves ott téblábolt, így megfordultam és kijöttem, valahogy zavarba jöttem, így kifelé tartva küszködtem, hogy ne mindenki előtt bőgjek.

Aztán este találkoztam a volt csajommal B-vel. Vele szoktam találkozni, meg most költözködik albiba az anyjától, így segítek neki, de ennyi. Ahogy látom mi még összejöhetnénk és sokszor át is gondoltam, de nem akarok. nem ő az akit szeretnék és hát mekkora nyomorék vagyok? Ő lehetne, de ő nem kell, más meg nincs. Gratula!

Ez már nem megtalálom az igazit, hanem egy szánalmas gyökér élete. phf. Utálom magam és az életem!

Senki ne értsen félre aki olvassa a soraim, nem sajnáltatni akarom magam, meg ilyen nyomorékságok, csak próbálok jobban lenni és hátha meglátom azt, hogy mi a baj, míg írok. De ha van bárkinek bármi ötlete akkor ne fogja vissza magát!